|

A következõ huszonnégy órában, ahogy lassan körbefordul a Föld, sorra kigyulladnak a távoli városokban az esti fények, az égen a csillagok, s a karácsonyfákon a gyertyák szertekürtölik a hírt: megszületett a Megváltó, akit ezekben az órákban több mint egymilliárd ember ünnepel.

Sok-sok évvel ezelőtt, december közepén azzal állt a család elé a kishúgom, hogy az ünnepekre eggyel többen leszünk: velünk tölti a karácsonyt egy négy-öt éves kislány is.

A karácsony, vagyis Jézus születésének ünnepe mindig is szoros összefüggésben állt a pogány időktől számon tartott téli napforduló ünnepével. Talán nem is létezik olyan ősi kultúra, ahol a téli, illetve a nyári napforduló nem az egyik legfontosabb mágikus ünnep.

Karácsony ünnepéhez számos olyan szimbólum kapcsolódik, amelyek jelentéséről ma már sokan keveset tudnak. Az ünnepnek két forrása ismert: az ősi népek a téli napfordulót köszöntötték ekkor, de később a kereszténység számára is fontos lett ez az időszak.

A Mikulás kengurun érkezik Ausztráliába, szánon pedig Ukrajnába. Van, ahol ő hozza a karácsonyi ajándékot, máshol a Jézuska. A lényeg azonban mindenhol ugyanaz: karácsonykor (legyen az télben vagy nyárban) együtt ünnepel a család.

|